Ki ne szeretne gyorsan meggazdagodni, ráadásul legálisan és etikusan? Gondolom mindenkit érdekel a téma. Ezekkel a feltételekkel azonban egy baj van. Egyszerre mindhárom feltétel fennállása esetén csak nagyon ritkán és nagyon keveseknek sikerül. A többség számára elérhetetlen.
Az előző cikkben megmutattuk, hogy mekkora hozamokra tehetünk szert hosszútávon a részvénypiacon. Ahhoz, hogy a megfelelő részvényportfóliót megtudjuk tartani, 3 lépést kell követnünk, melyből az elsőt, a költségek minimálisra csökkentését már bemutattuk. Ha még nem olvastad, mindenképpen olvasd el az írás első felét, hogy a másik két szabály érthető legyen.
2. Érzelmek kikapcsolása
A fenti grafikonból arra következtethetnénk, hogy a hozamok 35 év alatt szépen egyenletesen keletkeznek és növelik a vagyonunkat. A valóság ehhez képest kissé árnyaltabb. Érdemes megnézni, hogy a mögöttünk lévő 35 évben hogy teljesített az S&P 500 index[4], vagyis az USA 500 legnagyobb vállalatának súlyozott eredménye.
Látjuk, hogy valóságban a hozamok messze nem egyenletesek. Nem ritkák az egymást követő veszteséges évek, de ugyanez vonatkozik a nyereséges évekre. Erről a grafikonról minden elmondható, csak az nem, hogy egyenletes lenne. Elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy hogyan tudtuk volna meglovagolni ezeket a hullámokat, de elárulom a módszert! Sehogy! Ezt még a profi portfóliókezelők sem tudják megoldani. Ha elkezdünk spekulálni, hogy ki, meg berakjuk a pénzünk, innen oda tesszük, akkor sokkal valószínűbb, hogy veszteni fogunk, mintsem nyerni, vagy legalábbis alacsonyabb hozamunk lesz, mint akkor, ha nem csináltunk volna semmit. A legjobban működő módszer, he ezekről a hullámokról egyszerűen nem veszünk tudomást, a pénzt pedig folyamatosan havonta fektetjük be. Ha egyszeri nagy összeghez jutunk, azt is több részre osztjuk és részletenként fektetjük be. Akkor is ha növekszik a tőzsde, akkor is, ha csökken. Kikapcsoljuk az érzelmeinket.
Ezt még tudjuk fokozni, ugyanis a másik oldalon a portfóliómenedzserek érzelmei még nincsenek kikapcsolva. Messziről nézve profi befektetőknek tűnnek, de ha közelebb megyünk, akkor látjuk, hogy ők is csak emberek, az emberek meg ugye nem tökéletesek és nem is tévedhetetlenek. Ha megnézzük az eredményeiket, akkor azt látjuk, hogy kb. 3/4-ük képtelen elérni az átlagos piaci hozamot[5]. Amelyik pedig meghaladja, akkor az sem nagy mértékben. Magyarul, ha aktívan menedzselt befektetési alapba tesszük a pénzünk, akkor kb. 75%-os valószínűséggel alacsonyabb hozamunk lesz, mint a piaci hozam (pl. S&P 500 index, Dow Jones index). Warren Buffett már csak tudhatja. A közelmúltban nyert meg egy egymillió dolláros fogadást, miszerint a piac jobban fog teljesíteni, mint az aktív vagyonkezelés.
Tehát, ha tudjuk, hogy az elmúlt 100 évben Az elérhető átlagos közel 10% volt évente, és ez mindenféle aktív vagyonkezelés nélkül, akkor számolhatunk azzal, hogy mi célunk is ennek az átlagos hozamnak az elérése a következő 35 évben. Passzív alapokba fektetünk, és számolunk összesen 1%-os éves vagyonkezelési díjjal.
Tehát összes költségünk és várható hozamunk:
Belépési költség 5% a befektetett pénzösszegre
Éves kezelési költség 1% p.a.
Bruttó hozam 10% p.a.
Ebből nettó hozam 9% p.a.
Az 1%-os éves hozamtöbblet további 56.263 EUR pénzmennyiséget jelent számunkra. Ugye, hogy érdemes ezekkel foglalkozni? A befektetett pénz mindhárom esetben végül ugyanoda kerül, azonban annak mikéntje különbözik kissé. És ez a pici eltérés ilyen őrült különbségeket okoz. Ha még eddig nem nézted meg, hogy a Te pénzed hova, milyen módon és milyen költségekkel van befektetve, akkor most tedd meg.
3. Rendszeres ellenőrzés
És itt jön képbe a rendszeres ellenőrzés. Egy valamiben biztosak lehetünk, még pedig abban, hogy semmi sem biztos. Bármibe is fektetünk be rendkívül fontos a rendszeres ellenőrzés. A gazdasági fejlődés folyamatos, ami a múltban jó ötletnek tűnt, az a jelenben lehet, hogy már elég kétséges, a jövőben pedig továbbra is ahhoz ragaszkodni elég nagy marhaságnak tűnhet. Mondok egy egyszerű példát.
A 20. század elején elterjedőeben volt egy teljesen új technológia, mely forradalmasította az emberek szokásait, hirtelen a világ kisebbé vált, a távolságok lecsökkentek az események közelebbinek tűntek. Megváltoztak a szórakozási lehetőségek, új igények keletkeztek, melyekre válaszként új tartalmak születtek. Ezt az új technológiát az egész emberiség ünnepelte, hatalmas jövőt és óriási jelentőséget tulajdonított neki!
Ezt az új technológiát pedig úgy hívták, hogy RÁDIÓ! Ha a huszadik század elején ebbe a technológiába fektettünk volta, egy darabig nagyon szép hozamaink lettek volna, de ha ma is kizárólag rádiótechnológiai befektetéseink lennének, valószínűleg nem mi lennénk a világ legboldogabb embere. Próbáljuk elolvasni a keretes részt úgy, hogy a 21. század elején elterjedőben volt… …és ezt az új technológiát úgy hívták, hogy KÖZÖSSÉGI MÉDIA. Ugye, milyen hasonló? Vagy nyugodtan ide írhatom a filmek és sorozatok Streaming szolgáltatásait is. De hasonló kontextusba helyezhetném az okostelefonokat, elektromos autókat vagy a robotikát. Lényeg, hogy ami most nagyon jó ötletnek tűnik, az pár év múlva gyökeresen megváltozhat. Ezért (és természetesen a költségek miatt is) kell a befektetéseinket is folyamatosan ellenőriznünk, mert ha olyan iparágakba is fektetünk be, melyek a jelenben nagyon igéretesnek tűnnek, a jövőben előfordulhat, hogy le fog kelleni őket cserélni. Ha ezt a rendszeres ellenőrzést magunk nem végezzük el, és mást sem bízunk meg vele, akkor könnyen oda juthatunk, hogy a befektetési futamidő végére tele leszünk „rádiótechnológiai érdekeltségekkel” és nem, hogy boldogok nem leszünk, egyenesen nagyon szomorúak leszünk.
[4] Szakmai körökben leggyakrabban S&P 500 indexet (USA 500 legnagyobb vállalata), illetve a Dow Jones indexet (USA 30 legnagyobb vállalata) használják benchmarknak, vagyis referenciaindexnek.
[5] https://www.nerdwallet.com/blog/investing/investing-data/active-mutual-fund-managers-beat-market-index/