A befektetések világában rengeteg tapasztalat és tudás sűrűsödik néhány frappáns mondatba. Ezek az idézetek gyakran évtizedek szakmai tapasztalatát, kutatási eredményeit és pszichológiai felismeréseit foglalják össze. Bár önmagukban is hatásosak, igazi értékük akkor bontakozik ki, ha megértjük, hogyan alkalmazhatjuk őket a saját pénzügyi döntéseinkben.
„Fizess először magadnak”
Ez a gondolat George Clason The Richest Man in Babylon című könyvéből származik, és Dave Chilton (The Wealthy Barber) is népszerűsítette. Három egyszerű szó, mégis óriási üzenet rejlik mögötte: ha vagyont szeretnél építeni, először tegyél félre magadnak, mielőtt engedsz a költekezési kísértéseknek. Automatizált megtakarítási rendszerrel – például közvetlen fizetéslevonással vagy állandó átutalással – sokkal könnyebb betartani ezt az elvet.
A megtakarítás mértéke vitatott kérdés. A népszerű 10%-os szabály egyszerű, de nem minden élethelyzetben reális. Alacsony jövedelemnél már az 5–6% is komoly eredmény lehet, míg magas jövedelemnél érdemes ennél többet félretenni. A lényeg, hogy legyen egy pénzügyi terved, és igazítsd a megtakarítási rátát a céljaidhoz és az élethelyzetedhez.
„A befektető legfőbb problémája, sőt legnagyobb ellensége, valószínűleg saját maga.”
Ben Graham (Warren Buffet mestere) szavaival: „A befektető legfőbb problémája, sőt legnagyobb ellensége, valószínűleg saját maga.” A befektetés nem csupán számokról szól: a kognitív hibák és az érzelmi torzítások gyakran eltérítenek a jó döntésektől. A legnagyobb kihívás nem a piac megértése, hanem a saját reakcióink kezelése.
Sir John Templeton híres figyelmeztetése – „A három legdrágább szó a világon: ezúttal máshogy lesz” – jól példázza ezt. A piaci eufória idején a befektetők hajlamosak elhinni, hogy az árfolyamok örökké emelkednek („az internet mindent megváltoztat”, „a mesterséges intelligencia mindent megváltoztat”), míg a válságok idején narratívákat gyártanak arról, hogy a piac ezúttal sosem fog helyreállni. Gondoljunk csak a COVID-időszakban elhangzó „példátlan” jelzők áradatára.Bár igaz, hogy egy adott helyzet szó szerint sosem ismétlődik meg, a piaci visszaeséseket mindig valamilyen új és „példátlan” esemény váltja ki.
A sikeres befektető egyik legfontosabb képessége nem a tökéletes időzítés vagy a piac legyőzése, hanem az, hogy hosszú távon képes fegyelmezetten kitartani egy átgondolt stratégia mellett – akkor is, amikor a világ „példátlan” időket él.
A gond akkor kezdődik, ha emiatt elkezdjük váltogatni a befektetési stratégiánkat. Az állandó változtatás biztos út a kudarchoz. Ami valóban számít, az a hosszútávon fenntartható filozófia és a fegyelmezett kitartás.
„A legfontosabb dolog egy befektetési filozófiában az, hogy olyat válassz, amihez ragaszkodni tudsz.”
Ez a Dimensional Fund Advisors társalapítójától, David Booth-tól származó idézet rávilágít: a piacok a türelmes, fegyelmezett befektetőket jutalmazzák. Nem kell, hogy a stratégiád tökéletes legyen, de olyannak kell lennie, amihez akkor is hű maradsz, amikor más, „divatosabb” lehetőségek csábítanak.
Meb Faber Global Asset Allocation című könyvében egy 40 éves backteszt során összehasonlította számos ismert modellportfólió teljesítményét – köztük a Yale Egyetem portfólióját és egy egyszerű 60/40 Vanguard portfóliót. A meglepő eredmény: a teljes időszakban a portfóliók hozamai között alig volt 1 százalékpontos különbség.
A tanulság? A legtöbben nem maradnának végig ugyanannál a portfóliónál. Minden évtizedben voltak időszakok, amikor bizonyos portfóliók kiemelkedtek, mások pedig gyengélkedtek – és később a szerepek felcserélődtek. Az emberek gyakran a „forró” stratégiákhoz csatlakoznak, majd akkor váltanak vissza, amikor azok épp rosszabbul teljesítenek. Ezzel éppen a hosszú távú fegyelem előnyeit veszik el saját maguktól.
Vannak azonban stratégiák, amelyek statisztikailag szinte biztos, hogy rossz kimenetelt hoznak – például nagyon rövid távú opciókereskedés vagy nagy, kockázatos fogadások egyedi részvényekre. Ezzel szemben egy alacsony költségű, jól diverzifikált portfólió, amely mellett ki tudsz tartani, nagy valószínűséggel hosszú távon is rendben lesz.
Warren Buffett szavaival:„A tőzsde arra van kitalálva, hogy a pénzt az aktívaktól a türelmesekhez irányítsa. Ha nem vagy hajlandó 10 évig birtokolni egy részvényt, akkor 10 percig se tartsd meg.”
A portfólió összeállítása
Miután kialakítottad a befektetési filozófiád, az egyik legfontosabb döntés a portfólió felosztása: mennyi legyen részvényben, mennyi kötvényben, és hogyan oszd meg a befektetést a különböző régiók között.
Bill Sharpe szerint jó kiindulópont a globális piaci portfólió, ami elméletben minden befektető számára optimális, és amit a kockázattűrés szerint lehet kiegészíteni kockázatmentes eszközökkel vagy tőkeáttéttel.
Eugene Fama, Nóbel-díjas közgazdász szerint nem minden elemet érdemes átvenni – például a magántőke esetében a magas költségek és korlátozott adatok miatt lehet, hogy jobb elhagyni. A lényeg, hogy ha eltérsz a globális portfóliótól, tudatos okod legyen rá.
„Sokkal több pénzt vesztettek a befektetők azzal, hogy a korrekciókra készültek vagy megpróbálták azokat előrejelezni, mint amennyit magukon a korrekciókon veszítettek.”
Ahhoz, hogy egy portfóliót drasztikusan a legagresszívebb faktorok irányába mozdítsunk el, hatalmas meggyőződés szükséges. Nem elég hinni a stratégiában – biztosnak kell lennünk abban, hogy pontosan a megfelelő kitettséggel rendelkezünk. Még a szilárd filozófiával és világos eszközallokációval rendelkező befektetők is hajlamosak meginogni, amikor a piac korrekcióba kezd. Ilyenkor gyakran merül fel bennük a gondolat, hogy készpénzre váltsanak, vagy kivárjanak a további befektetéssel, amíg a zuhanás „le nem zajlik”.
Peter Lynch szavai tökéletesen rávilágítanak erre:„Sokkal több pénzt vesztettek a befektetők azzal, hogy a korrekciókra készültek vagy megpróbálták azokat előrejelezni, mint amennyit magukon a korrekciókon veszítettek.”
Dan Bortolotti tapasztalata szerint az emberek ritkán érzik úgy, hogy épp ideális az idő a piacra lépésre. Ha a piac magas, félnek a korrekciótól; ha alacsony, biztosak benne, hogy még tovább esik. Ezért javasolja a rendszeres, részletekben történő befektetést (dollar cost averaging). Bár nem tökéletes stratégia, segít elkerülni a bénultságot, és folyamatosan dolgoztatja a pénzt.
Ben Felix szerint, ha egy befektetés túl jónak tűnik, az gyakran rossz jel. Vagy csalásról van szó, vagy a várható hozam alacsony – mert a magas várható hozam a kockázatból fakad, és kockázat nélkül nincs hosszú távú többlethozam.
„A volatilitás a belépő ára a magasabb várható hozamokért.”
Morgan Housel találóan fogalmaz:„A volatilitás a belépő ára a magasabb várható hozamokért.”
A hosszú távú részvényhozamok még évtizedek távlatában is komoly kilengéseket mutathatnak. Az amerikai piac például átélt egy teljes „elveszett évtizedet” nulla nettó hozammal – közben hatalmas éves pluszok és mínuszok váltogatták egymást. Ez a „belépődíj” a részvénypiacra.
A részvények magas hozama éppen a volatilitásukból fakad. Ken Fisher a Debunkery című könyvében adatokkal támasztja alá, mennyire félrevezető a „normális” éves hozam fogalma. 1926 és 2009 között az amerikai részvények átlagos évi hozama 11,7% volt, mégis mindössze öt olyan év akadt, amikor a hozam 10–12% közé esett. A többi év szélsőséges kilengéseket hozott, akár +20% felett, akár –10% alatt.
Ezért kulcsfontosságú befektetve maradni, mert a kimaradó évek nem átlagos hozamról való lemaradást jelentenek, hanem akár 25–30%-os felpattanásról.
„A kockázat az, ha nincs meg a szükséges pénzed, amikor szükséged van rá.”
Charles Ellis frappáns definíciója szerint:
„A kockázat az, ha nincs meg a szükséges pénzed, amikor szükséged van rá.”
Ez magában foglalja mind a rövid távú, mind a hosszú távú kockázatot. William Bernstein pedig a hosszú távú befektetésre helyezi a hangsúlyt: a valódi veszély az, ha évtizedek alatt elfogy a vagyonod – akár túl konzervatív eszközválasztás miatt is.
Dan Bortolotti felhívja a figyelmet: lehetetlen mindenre felkészülni, és a túlzott óvatosságnak is megvan az ára. Egy extrém konzervatív portfólió ugyan kibírhat ritka, szélsőséges helyzeteket, de 199 esetből 200-ban alulteljesít, rontva az életszínvonalat.
„A félelem nagyobb hatással van az emberi cselekvésre, mint a történelmi bizonyítékok meggyőző súlya.”
Jeremy Siegel így fogalmazott:
„A félelem nagyobb hatással van az emberi cselekvésre, mint a történelmi bizonyítékok meggyőző súlya.”
A piaci visszaesések soha nem puszta számok a képernyőn. Ezek mögött valós, bizonytalansággal és érzelmekkel teli események húzódnak meg: a COVID-19 idején sokan a társadalmi rend végétől tartottak, a 2008–2009-es válságban pedig úgy tűnt, hogy a teljes pénzügyi rendszer omlik össze. Ilyen körülmények között a befektetők gyakran menekülnek készpénzbe – sokszor éppen a felpattanás előtt.
Dan Bortolotti hangsúlyozza: tanácsadóként nem lehet egyszerűen legyinteni a félelemre. Egy találó analógiával szemlélteti a befektetői félelmek természetét: ha valaki retteg a repüléstől, hiába mondjuk neki, hogy statisztikailag biztonságosabb, mint autót vezetni – az érzelmi reakciót ez nem oszlatja el. A félelmet tiszteletben kell tartani, és a portfóliót ehhez igazítani.
Fontos elismerni, hogy ezek valódi érzések, és a portfólió kockázati szintjét a befektető tényleges kockázattűréséhez kell igazítani. Ha valaki rendszeresen ideges a piac miatt, indokolt a részvényarány csökkentése.
Kenneth French szerint egy piaci visszaesés sokat taníthat önmagunkról. Ha egy válság idején kiderül, hogy a portfóliónk túl agresszív a számunkra, ez értékes felismerés. Ilyenkor nem feltétlenül piacot időzítünk, ha módosítunk az eszközallokáción, hanem alkalmazkodunk a valós kockázattűrésünkhöz.
Az viszont kulcsfontosságú, hogy ha egyszer óvatosabb irányba állítottuk a portfóliót, ne ugorjunk vissza agresszívabb kitettségre pusztán a piac helyreállása miatt. Ez már inkább érzelmi reakció lenne, mint tudatos befektetési döntés.
A félelemre épített pénzügyi termékek csapdái és a kontroll illúziója
A volatilitás félelmetes, és ezt a pénzügyi termékgyártók ki is használják. A strukturált kötvények és piaci hozamhoz kötött befektetések (pl. „Kombi-vklad”): bonyolult felépítésükkel elrejtik a magas költségeket. Az üzenet mindig ugyanaz: „Részvényszerű hozam kockázat nélkül.”Ez azonban illúzió, hiszen a volatilitás a magasabb hozamok „belépődíja”, és nincs „hátsó ajtó” ezen az úton. A másik illúzió a kontroll.
BenFelix frappáns hasonlata szerint „a portfólió olyan, mint a szappan: minél többet fogdosod, annál kisebb lesz”. A túlzott kereskedés és a gyakori beavatkozás jellemzően rontja a hozamokat. Barber és Odean klasszikus tanulmánya (Trading is Hazardous to Your Wealth) kimutatta, hogy a legtöbbet kereskedő kiskereskedelmi számlák következetesen alulteljesítenek. Ez összhangban áll a „myopic loss aversion” jelenséggel: minél gyakrabban nézzük a portfóliót, annál hajlamosabbak vagyunk rövid távú veszteségek miatt túlzottan konzervatív döntéseket hozni.
„Nem az okozza a bajt, amit nem tudsz, hanem az, amit biztosan tudsz, de mégsem úgy van.”
Mark Twainnek tulajdonított idézet szerint „Nem az okozza a bajt, amit nem tudsz, hanem az, amit biztosan tudsz, de mégsem úgy van.” A tőkepiacokon ez fokozottan érvényes: a jövő mindig bizonytalan, és az egyetlen biztos pont maga a bizonytalanság. A túlzott magabiztosság — például egyetlen részvénybe vagy szektorba vetett hit — könnyen tartós veszteséghez vezethet.
Ezzel szemben a széles diverzifikáció az alázat egyik formája: elismerjük, hogy nem tudjuk megjósolni a nyerteseket, ezért mindenből tartunk.
Harry Markowitz híres mondása szerint
„A diverzifikáció az egyetlen ingyen ebéd a befektetésekben.”
Ez képes a kockázat növelése nélkül javítani a hozam/kockázat arányt, és csökkenti egy-egy rosszul sikerült befektetés hatását.
John Bogle híres idézete ezt tömören kifejezi:
„Ne keresd a tűt a szénakazalban, vedd meg inkább az egész szénakazalt.”
A sikeres hosszú távú befektetés kulcselvei
- Költs kevesebbet, mint amennyit keresel.
- Először magadnak fizess — rendszeres megtakarítás formájában.
- Tarts elegendő likvid eszközt a rövid távú kiadások fedezésére.
- A hosszú távú megtakarításokat olyan portfólióba fektesd, amelynek várható hozama fedezi a jövőbeli, inflációval korrigált szükségleteket.
- Számold ki a céljaidhoz illeszkedő eszközallokációt, figyelembe véve a viselkedési tényezőket is.
- Tartsd a stratégiát akkor is, amikor átmenetileg nem teljesít jól.
- Ne időzítsd a piacot, ne üldözd a közelmúlt nyerteseit, és ne pánikolj a veszteségek idején.
- Figyelj a költségekre, és diverzifikálj szélesen.
A portfólió teljesítményét tehát hosszú távon főként az határozza meg, mennyit takarítunk meg, mennyi időt hagyunk a kamatos kamatnak, milyen eszközallokációt választunk, milyen költségeket viselünk — és csak ezután jön maga a hozam.A portfólió teljesítményét meghatározó tényezők közül csak a hozamot nem tudjuk kontrollálni. Mégis, a legtöbb befektető leginkább ezen aggódik. Ez fontos emlékeztető: a piac irányát nem befolyásolhatjuk, de minden más tényezőt – megtakarítási ráta, időtáv, eszközallokáció, költségek – igen. Ha ezek rendben vannak, a történelem alapján jó eséllyel sikerül elérni a pénzügyi célokat.