Amikor valaki életbiztosítást köt, gyakran csak az árra és a biztosítási összegre figyel. Pedig van egy terület, amely alapjaiban határozza meg, hogy a biztosítás valóban működni fog-e, amikor szükség van rá: ez az egészségi állapot és az előzménybetegségek kérdése. Ebben a cikkben közérthetően elmagyarázom, hogyan vizsgálják a biztosítók a belépéskor az ügyfelek egészségét, mit jelent az előzménybetegség a gyakorlatban, és miért érdemes teljes őszinteséggel kitölteni a kérdőívet.
Egészségi állapot felmérése a belépéskor
Amikor életbiztosítást kötsz, a biztosító először egészségügyi kérdőívet ad, amelyet saját nyilatkozatként kell kitöltened. Ez a nyilatkozat jogilag kötelező érvényű: a Polgári Törvénykönyv szerint minden kérdésre őszintén kell felelni.
Ha a biztosítási összeg meghalad egy bizonyos limitet, a biztosító orvosi vizsgálatot is előírhat. Ennek szintje függ a választott biztosítási összegtől és a biztosítótól – lehet egyszerű vérnyomásmérés, de akár részletesebb kivizsgálás is.
Fontos tudni: amikor bekövetkezik a biztosítási esemény, a biztosítónak joga van betekinteni az ügyfél teljes egészségügyi dokumentációjába – nemcsak a háziorvosnál lévő kórlapba, hanem az elektronikus egészségügyi nyilvántartásba is, ahol az összes elvégzett vizsgálat szerepel. Ha biztosítási esemény történik,a biztosítók legtöbbször az elmúlt 10 év egészségügyi dokumentációját kérik be, ám van egy biztosító, ami bekér mindent a születéstől kezdve. Nem érdemes tehát hazudni – ha valamit elhallgatsz, a kifizetés előtt úgyis kiderül, és akkor már késő.
Mit jelent a „predchorobie” (előzménybetegség)?
A biztosítók feltételeiben világosan szerepel: a biztosítás csak azokra a diagnózisokra terjed ki, amelyek a szerződés megkötése után keletkeznek.
Az előzménybetegség (predchorobie) tehát minden olyan betegség vagy diagnózis, amelyről a szerződéskötés előtt papírra volt vetve. Ezekre a biztosító nem köteles fizetni, ha a későbbi esemény ezzel összefügg, amennyiben ezeket az egészségügyi értékelés során kizárja. A piacon a biztosítók többsége az egészségügyi kiértékelés végén pontosan megadja, hogy mire nem fizet, ám vannak olyanok, akik az általános szerződési feltételekre hivatkoznak. Ha minden egyezik, a kliens az előzővel sokkal jobban jár, hiszen pontosan tudja, mikor és mire kap illetve nem kap kifizetést. A második fajtába könnyebb „belemagyarázni” dolgokat.
Ha valakinél már szerződéskötés előtt diagnosztizáltak magas vérnyomást, és később emiatt szívrohamot kap, a biztosító megtagadhatja a kifizetést.
Ez nem rosszindulat, hanem statisztikai szükségszerűség. A biztosítók a díjakat a valószínűségi számításokra alapozzák. Ha sok magas kockázatú ügyfelet vennének fel ugyanazon díj mellett, egyszerűen nem tudnák teljesíteni a kifizetéseket.
Mi történik, ha valaki elhallgat információt?
Ha a kérdőívben valaki szándékosan elhallgat egy korábbi betegséget, a biztosító:
- csökkentheti a kifizetést,
- megtagadhatja a teljes kifizetést,
- vagy akár semmissé nyilváníthatja a szerződést, és visszafizeti az addig befizetett díjakat.
Ez azt jelenti, hogy a biztosítás semmilyen védelmet nem ad, pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
Sokan gondolják úgy, hogy „ha nem mondom el a korábbi betegségeimet, olcsóbban kapom a biztosítást”. Ez azonban rövid távú gondolkodás: ha később kiderül, a biztosítás nem fog fizetni.
Az őszinte tájékoztatás viszont lehetővé teszi, hogy a biztosító korrekt ajánlatot adjon:
- elfogadja az ügyfelet normál díjon,
- vagy felárat számít fel,
- vagy kizár bizonyos betegségeket a fedezetből.
Bár egyik sem kellemes, de még mindig sokkal jobb, mint egy teljesen érvénytelen biztosítás.
Csápai Ádám, Bartalos Réka