Fektessünk aranyba! Vagy mégsem?

Gondolom sokak fejében él az a nézet, hogy az arany egy biztonságos befektetés, mely az elmúlt évezredekben bizonyított, állandóan tartotta az értékét, védelmet adott hatalmas inflációk és súlyos gazdasági válságok vagy háborúk esetében. Azonban ha jobban belemélyedünk a témába, kiderül, hogy egyes nagyon lényeges szempontok szerint még csak befektetésnek sem tekinthető, és a jó hozam is elég ingatag lábakon áll.

Fektessünk aranyba! Vagy mégsem?

Először próbáljuk eldönteni azt, hogy mi is az arany. Pénz vagy nemesfém, vagy netán mindkettő egyszerre? Az igazság az, hogy az arany pénz is és nemesfém is, de az aranystandard előtt és alatt inkább pénz, az aranystandard után inkább nemesfém.

Mi is az az aranystandard? Ez azt jelenti, hogy az arany pénzként funkciónál, illetve a kibocsátott papírpénz mögött valós aranyfedezet áll. Lényegében ez azt jelenti, hogy a papírpénz egyfajta „aranyról szóló igazolás”. Ha tetszik, a papírpénz kibocsátójánál bármikor visszaválthatjuk aranyérmékre vagy aranytömbökre. Az 1971-es Bretton Woods-i döntéssel az arany elveszítette pénz funkcióját, jelenleg semmiben sem különbözik a többi nemesfémtől. Vásárlás során ezzel mindenképp tisztában kell lennünk. Tehát ilyen alapon nyugodtan fektethetünk akár ezüstbe, platinába, palládiumba vagy bármilyen más ritka nemesfémbe. Igaz, az arany az arany, még él bennünk egyfajta miszticizmus vele kapcsolatban, hiszen évezredeken át pénzként funkcionált, és ez a mentális érzés megkülönbözteti a többi nemesfémtől.

Befektetési szempontból az arany vásárlása nem tekinthető igazi befektetésnek, hiszen nem termel jövedelmet. Vagyis 1 uncia arany ma is, holnap is és száz év múlva is pontosan 1 uncia lesz, nem fog sokasodni. Ezzel ellentétben, ha egy nagyvállalatban szerzünk részesedést (részvényt), akkor a vállalat nyereséges működésével párhuzamosan, osztalék formájában részesülhetünk a vállalat által elért nyereségből. Magyarul, míg az arany nem termel jövedelmet, addig részvények vásárlásával stabil passzív jövedelemre tehetünk szert.

A fenti gondolatmenetet továbbgondolva képzeljük el, hogy ha az összes, a földön eddig kibányászott aranyat - amely 171.300 tonna tömeget tesz ki - egy hatalmas tömbbe öntenénk, akkor annak mérete mindössze 21x21x21 méteres élhosszúságú kockát adna ki[1], mely bármelyik falu főterén, vagy akár egy stadionban is kényelmesen elférne. Ennek a kockának az értéke az arany jelenlegi 1.175 USD/uncia árfolyamán 7.100 milliárd dollárt jelentene. Érdemes megnézni, hogy befektetés szempontjából mennyi mindent tudunk még megvenni ezen a pénzen. 1.680 milliárd dollárból meg tudjuk venni az USA összes termőföldjét[2], mely összesen 406,5 millió hektárt jelent[3] – ez Szlovákia területének 83 szorosa. Ezeken a termőföldeken évente több száz milliárd dollárnyi értékű terményt állíthatnánk elő. Miután megvettük az összes termőföldet, még mindig maradna 5.420 milliárd dollárunk, amiből bőven jutna 3.890 milliárd dollár az USA 10 legnagyobb vállalatának, mint Apple, Alphabet, Microsoft, Berkshire Hathaway, Exxon Mobil, Amazon.com, Facebook, Johnson & Johnson, JPMorgan Chase, General Electric[4] teljes megvásárlására. Még mindig maradna 1.530 milliárd dollárunk, miközben ezek a vállalatok évente további több száz milliárd dollár tiszta nyereséget termelnének számunkra, és mivel egyedüli tulajdonosok lennénk, a nyereség teljes mértékben a mi zsebünkbe vándorolna.

Szóval mielőtt aranyvásárlásra adnánk a fejünket, józan paraszti ésszel érdemes elgondolkodnunk a fentieken. Ha megvehetnénk az összes aranyat, akkor tényleg egy 21 méteres élhosszúságú kockát vennénk, mely száz év múlva is csak egy 21 méteres kocka lenne, miközben akár miénk lehetne az USA összes termőföldje és számos nagyvállalata, melyekből évente több száz milliárd dollár vándorolna a zsebünkbe? Kicsiben is e 2 verzió közül választunk. Vagy megvesszük a világban fellehető arany egy pici részét, vagy tulajdonrészt szerzünk a nagyvállalatokban és ingatlanokban.

És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az aranybefektetésből csak úgy tudunk nyereséggel kilépni, ha találunk valakit, akinek drágábban el tudjuk azt adni, mint ahogy mi azt valamikor megvettük. Figyelembe véve ezeket a tényeket eljuthatunk arra a következtetésre, hogy az arany csupán egy fém, melynek nincs belső értéke, árát csupán kereslet-kínálati tényezők határozzák meg, miközben bevételt nem termel. Aki meggazdagodási szándékkal veszi, lényegében a „nagyobb hülyére” vár („Greater fool theory[5]”), aki majd a jövőben többet is hajlandó érte fizetni. Hasonló elven működik a műkincspiac is, és ugyanilyen működési mechanizmus vezetett az 1700-as évek tulipánmániájához, majd annak teljes összeomlásához.

Úgy is közelebb kerülhetünk a döntéshozatalhoz, hogy ha elgondolkodunk azon, hogy mi értelme van annak, hogy kiássuk az aranyat a földből, formába öntjük, majd újra a föld mélyére helyezzük, ahol korszerű páncéltermekben tároljuk, ráadásul még fizetünk is az őrzéséért?

Nézzük meg egy kicsit a hozamokat, hogy befektetés szempontjából mennyire indokolt, vagy nem indokolt az arany hosszú távú tartása. A befektetések lényege amint tudjuk az, hogy a jelenben lemondunk a jövedelmünk egy részéről, hogy a jövőben jóval többet fogyaszthassunk. Ehhez célszerű az arany vásárlóértékét vizsgálnunk, ami megadja, hogy egységnyi arany, vagyis uncia, elköltésével mennyi árut és szolgáltatást engedhetünk meg magunknak a múltban és a jelenben.

Találtam egy nagyon jó grafikont arról, hogy egy uncia arany aktuális árából az egyes években mennyi sört tudtunk volna meginni a müncheni oktoberfesten.[6]

1950-ben a müncheni sörfesztiválon egy liter sör átszámolva átlagosan 0,82 euróba került, 2014-ben pedig 9,90 euróba. Ez alatt a 64 év alatt pénzben kifejezve a sör ára 12 szeresére nőt, ami elég szép drágulásnak felel meg. De ha 1950-ben és 2014-ben is arannyal szerettünk volna fizetni, akkor azt tapasztaljuk, hogy az árak szinte nem is változtak. Egy uncia aranyért cserébe 1950-ben és 2014-ben is kb. 100 liter sört tudtunk volna elfogyasztani. Ha az infláció ellen szerettünk volna védekezni, akkor ezt sikerült volna elérnünk.

Ha azonban befektetési szempontból nézzük, hiába mondtunk volna le a múltbeli fogyasztásunkról, annak reményében, hogy ezért cserébe a jövőben jóval többet fogunk fogyasztani, sajnos az „aranybefektetésünk” értéke – kisebb-nagyobb hullámzásokkal tarkítva - pontosan ugyanannyi 64 elteltével, vagyis semmivel sem tudnánk többet fogyasztani, semmivel sem lennénk gazdagabbak.

Ha még hosszabb időszakot választunk[7], ahol az arany vásárlóértékét szeretnénk vizsgálni, a fentiekhez hasonló adatokat kapunk. A történelem során az arany kisebb-nagyobb kilengések mellett mindig is megőrizte az értékét, de többletfogyasztást nem tett lehetővé. Ha aranyba fektetjük pénzünk, szegényebbek ugyan nem leszünk, de gazdagabbak sem.

Sikerült olyanról írnunk, amiről nem tudtál? Találkoztál olyasmivel, ami cikkünkbe nem fért bele, és megosztanád tapasztalatodat a témában? Várjuk kommentben, emailben vagy Facebook oldalunkon, esetleg privát üzenetben!


Ezt feltétlenül olvasd el!

Lakáshitel: fizessem le gyorsabban a hitelem? Lakáshitel: fizessem le gyorsabban a hitelem?

Ezek még érdekelhetik

  • Hogyan készülj fel a nyugdíjra? II.rész

  • Alapfogalmak: Pénzügyi terv

  • Fizess a saját pénzedért! - küszöbön a negatív kamatok világa

  • Így spórolj a gyermekednek III. – Milyen a tökéletes gyerekspórolás?

  • Magas nyugdíjat szeretnél? – nem pénzre, sokkal inkább időre van szükséged

  • Lakástakarék megtakarítás céljából. Megéri még 2017-ben is?